A Facebook szakadatlan tiltja a blogom linkjének a megosztását. Veszélyes vagyok! Már úgy másfél éve. Bár piszkosul unom, nem tudok mit tenni. Hiába írtam nekik ezerszer, tojnak az én kis kopasz, felhasználó-fejemre. Ezért e kerülőutas megoldás.   Ha ide kattintasz, oda jutsz.

  Az úgy van valahogyan, hogy ha egy írónak van egy nagyon bejövős könyve, akkor számomra ő onnantól jó író. Ha több is van neki, akkor pláne. De elég egy nagyon jó is, hogy a státusza a tudatomban megmaradjon. Petőcz Andrásról az égegyvilágon semmit sem tudtam, mielőtt random, a leírása alapján…

   Nem tudom pontosan, hogyan alakult így. Soha nem foglalkoztam velük mélyebben, semmiféle érdeklődés szintjén. Azt hiszem, különösebben nem is találkoztam velük sehol sem. Stoker Drakulája meg volt. A Vámpírok bálja is, röhögtem rajta, de mégis kuszának és erőltetettnek tartottam. Pedig…

Jó, persze, lehet, hogy tévedek, és csak azért sem érdekel az a fránya kronológia, de lám, itten vanna magát Mrs. Harry Potter, aki csak azért is beeszi magát a Korongvilág Roxfortjába, pofáncsapja az összes kételkedőt a tudásával (ami nem is az övé, csak a botjáé, de az meg kizárólag rajta…