Moha szubjektív olvasónaplója a XXI. század elejéről

Én csak olvasgatok...

Én csak olvasgatok...


Némely legjobb olvasmányok a 2023-as évből

Semmi objektivitás, mindent a csupasz hedonizmus miatt olvastam most is, egész évben

2024. január 01. - Mohácsi Zoltán

A bejegyzés eredeti címének a megosztását a Facebook gondolatrendőrsége tiltja.    Ezen a linken azonban elérheted a tiltott tartalmat!

Tovább

Lissák György: Ókori szerelmek

Nők minden mennyiségben, de nem erről van szó, hanem az ókori Perzsiáról

A bejegyzés eredeti címének a megosztását a Facebook gondolatrendőrsége tiltja.    Ezen a linken azonban elérheted a tiltott tartalmat!

Tovább

Cs. Horváth Tibor – Korcsmáros Pál: Spartacus

Az ókori trák proletár a magyar képregény-szerzők művében

  Spartacus története volt az a történet, ami soha, semmikor, semmilyen szinten nem fogott meg, és nem mozgatott meg bennem semmit. A két film-adaptációt, a klasszikus Kirk Douglas-osat és a Vészhelyzetes Goran Višnjić-eset láttam, de úgy uszkve nyomtalanul múlt el belőlem…

Tovább

Jean-Yves Ferri – Didier Conrad: Asterix ​és az itáliai futam

A füzet meglepetés. Egyfelől mert ezt már nem a klasszikus Asterix-alkotópáros jegyezte, másfelől pedig azért, mert nagyon jó! Egy cigány asszony azt jósolja Obelixnek, hogy egy fogathajtó versenyen díjat fog kapni. Obelix vérszemet kap, és azonnal vesz is magának egy versenyfogatot tízszer nyolc…

Tovább

René Goscinny – Albert Uderzo: Asterix – 21. Caesar ajándéka

Ez is egy olyan füzet, amivel eleddig még nem találkoztam. Az alapsztori muris: adva van egy részeges, kiszolgált légiós, akinek, mert minden légiós kap valami földterületet, Caesar kibaxásiból éppen, mi mást, Asterix faluját ajándékozza. A légionárius azonban az első kocsmában felajánlja a falut…

Tovább

René Goscinny – Albert Uderzo: Asterix – 18. Caesar babérkoszorúja

Jó, persze, akarok én objektív lenni, de egyfelől nem tudok, másfelől minek is? Néha már fáraszt a kötelező objektivitás, mintha érték lenne, és a szubjektivitás meg csak az érzelmek ostoba túláradása, elfogultság, meg hasonlók. Szubjektív vagyok és elfogult: ez csuda jó volt! Egy piti családi…

Tovább

René Goscinny - Albert Uderzo: Asterix, a gall

A legelső Asterix-füzet. Időrendben is, meg az általam olvasottak közül is. Ha jól emlékszem az Újvidéken kívül először az Alfa magazinban jelent meg, sorozatokban. Faltam. Szerintem a mai napig a legjobbak között van, még mindig röhögök, ha olvasom. Az a jelent a varázsitalba való eperrel, azon…

Tovább

René Goscinny – Albert Uderzo: Asterix – 13. Asterix és a rézkondér

Teljesen egyetértek a Moly-os Lancaster értékelésével, amit itt ejtett meg. Valóban, ez a füzet csak egy sokadik Asterix-füzet. De valahogy sehogy nem megy semerre, igazából történik benne ez, meg az, de olyan mű az egész. Asterix és Obelix oldalanként egymás nyakába borul, hogy de szeretik egymást,…

Tovább

René Goscinny – Albert Uderzo: Asterix – 15. A perpatvar

Szerintem simán az egyik legjobb Asterix-füzet. Az alapsztori persze sosem változik, a gall falu, ott a csücsökben nem adja magát, és persze elsősorban a druida csodaitala végett képes ezt megtenni. (Most jutott eszembe: a többi gall falunak miért nem adja oda Csodaturmix/Panoramix az erőital…

Tovább

René Goscinny – Albert Uderzo: Asterix – 16. Asterix a helvéteknél

Asterix az Asterix. A minőség szavatolt, garantált, biztos. De vannak füzetek, amik egyenlőbbek az egyenlők között. Ez az ó-svájci sztori is ilyen. Szüntelenül vigyorogva olvastam, hiszen már az alapfelvetés (a drudia gyógyító-kötelessége olyan mértékű, hogy egy rómait sem hagy elpusztulni), is…

Tovább
süti beállítások módosítása