Moha szubjektív olvasónaplója a XXI. század elejéről

Én csak olvasgatok...

Én csak olvasgatok...

Astrid Lindgren: Oroszlánszívű testvérek

2018. augusztus 04. - Mohácsi Zoltán

A régi Delfin-könyves Az ifjú mesterdetektív-et és az Öcsi és a repülő bácsiká -t (manapság Háztetey Károly címen fut) annyira szerettem!  Lindgren neve ezért egyfajta garancia volt, és ezért olyan kis lelkesen kezdtem bele ebbe is… De ez a kötet nem nyert meg magának. Pedig pompás, szép a borítója,…

Tovább

Alessandro Baricco: Mr. Gwyn

Finom! Miért is ír az ember? A napokban bent jártam Szerelmetesfeleségtársam munkahelyén. A tulaj, aki olyan ritka arrafelé, mint a fehér holló, éppen akkor talált bejönni. Előttem a laptopunk, én meg az ő helyén ültem. Bemutatkoztunk egymásnak. Én tudtam róla ezt-azt, ő valszeg semmit…

Tovább

John Scalzi: Szellemhadtest

Vének háborúja 2.

  Érdekes ez a könyv! Önmagában is, meg az előző folytatásaként is, meg értékelendő alanyként is. Nem tudtam letenni (wc, fürdőkád, tópart, utca, lépcsőház, stb.) mert olvasni akartam, mert tudni akartam mi fog történni, mi lesz a megoldás.  De miután elolvastam, lenyugodtak az izgalmak, úgy…

Tovább

Jókai Mór – Zórád Ernő: Névtelen vár

Jókait a kötelező Kőszívű óta nem szeretem. Valahogy soha nem fogott meg. Se előtte, se utána, se közben. Zorád Ernőt, amióta az eszemet tudom, szeretem, az pedig még a Füles képregényeinek idejéből, a ’70-es évekből való. Mármint az eszem tudása. Namost: meg nem válnék tőle, de valahogy így volt…

Tovább

Juha Vakkuri: Megfelelő ​ember kényes feladatra

Juha Vakkuri finn író. Ez a könyve 1982-ben jelent meg először. Nálunk három évvel később, 1985-ben. A könyv több szempontból zavarba ejtő. Elsősorban azért, mert finn. Ugyan, mi közük a finneknek a diktatúrákhoz? Náluk van hideg, hó, rénszarvasok, nagyjából mind depisek egy kicsit, de jobban élnek…

Tovább

Vörös István: Gagarin avagy jóslástan alapfokon

Pedig a téma (rólam, a generációmról szól) és a kor és a cselekmény miatt vércseként csaptam le rá a könyvtárban. Még nagyon jókat mulattam is, meg teljes empátiával kezeltem a szereplőket… De valahogy mégsem. Nemcsak azért, mert (miért lett ez ennyire divatos vajon?) nem szereti a párbeszédeknél a…

Tovább

Esterházy-Malfatti Alice – Török Bálint (szerk.): Esterházy János emlékkönyv

Egy drámapályázati felhívás során találkoztam Esterházy János nevével először. Ami szégyen, ugyanis itt, Óbudán, a Szentlélek tér melletti rakpartot őróla nevezték el, s sétálgatva ezt már nem egyszer láthattam, csak fel nem foghattam. A drámapályázat alá írt hozzászólások keltették fel a…

Tovább

Nagy Bandó András: András könyve

Egy alapvetőn és teljes mértékben Istenről szóló könyvet értékelek, messzemenőn nem világnézeti semlegességgel. Nem lehet úgy elmondani a véleményemet, hogy senkit se irritáljon. Istenről van szó: ha tényként kezelem a létét (ahogy igen), felfújják magukat az ateisták. Ha arról írok, amiről NBA is,…

Tovább

Joan Slonczewski: Agypestis

Egyszerűen nem megy le a torkomon. Nem csillagozom, mert nem, de ezek a mikrók… Mindig röhögnöm kellett tőlük, mintha meseregényt olvasnék,de közben meg komolyan vette magát a történet. Valahol az organikus épület környékén adtam fel.Feltűnt, hogy nem haladok a könyvvel. Nem érdekelt, nem kötött le.…

Tovább

Szendi Gábor: Paleolit táplálkozás kezdőknek

Majd' húsz évig tagja voltam egy keresztény közösségnek, amely elég komoly hangsúlyt helyezett az egészséges életmód propagálására, benne a helyes táplálkozásra is. Dicséretükre legyen mondva, nem konjunktúrát lovagoltak meg, hiszen ezeket az alapelveket nagyjából a XIX. század vége óta…

Tovább
süti beállítások módosítása