No, kispofáim, mindenekelőtt: ez egy kamaszkönyv. Ahogy azt Berkes Pétertől megszoktuk. A jobbik fajtából, ahonnan az Utánam srácok! is jött. Ráadásul a retró-évekből érkezett. Namost két dolog van ebben a könyvben, kispofáim: egyfelől meg kell vizslatni, vajon miért nem másztam falra attól, hogy…

Nem tudom…  Annyira örültem neki.  Elolvasva annyira nem.  Az hagyján, hogy nem is Sajdik rajzolta, csak Füzesi Zsuzsa Sajdik modorában (ezt tán észre sem venné a földi halandó, ha nem tudná; dicsérjük meg érte az egyébként nehezen dicsérhető Füzesi Zsuzsát!).  A sokkal nagyobb baj, hogy a későbbi…

Nem vezetek statisztikát, hogy hány olyan könyv volt az elmúlt években, amit Molyosok hatására olvastam. Nem egy-kettő. Ebben az esetben találkozott a kínálat a kereslettel, mert Fodor Sándor neve egyfajta garancia. S az is. Egy negyedikes gyerek naplója, aki egy íróval való találkozás hatására…

 @Chöpp értékelése miatt lettem kíváncsi erre a kötetre. Rukkola, happ, pár nap, s megint pár nap, s már értékelem is. A rajokkal veszettül nem voltam kibékülve, pedig voltaképpen ötletesek, hol gézdarabokat, hol madártollat használnak a alkotók, és tulajdonképpen plasztikus figurákat teremtenek…

Az utóbbi időben ez volt az a könyv, ami leginkább lenyűgözött. Lenyűgözött, mert egy egyszerű történetet úgy mesél el, hogy egyik erkölcsi alapállásból a másikba estem, miközben úgy gondoltam, hogy nagyon határozott alapvetéseim vannak. A történet maga nagyon egyszerű, ezerszer megírt történet,…

Harmadikos voltam alsóban, amikor Herbály Kopasz (ma Toma) kezében egy iskolai reggelinél megláttam: Kopasz egyik kezében kalács, a másikban könyv, s a padra tett kakaóból kortyolt néha.  Szecskó Tamás rajzai fogtak meg, s hogy Kopasz milyen komoly, vasag könyvet olvas. Elkértem tőle, hogy…

Véletlenül találkoztam a kötettel. Szerelmetesfeleségtársam ragadta magához a könyvtárban, én meg csak úgy levettem a polcáról, hogy „vajonmiezez?”. Aztán nem tudtam letenni. Tegnap többször elolvastam. Nem mondom, hogy teljesen egységes, egy színvonalú minden oldala, mert nem az. Voltak olyan…

Nem tudom mennyire dobják fel a kötetet Gugi Sándor illusztrációi, de hogy egyenértékűek a történettel, az bizonyos. Persze már annak is van egy sajátos bája, hogy a könyv ’57-es kiadását olvastam. A könyv egyértelműen kamaszköny, s nem is akar más lenni. Egy nyár története, hat fiú, két lány,…

Ez egy hat az egyben könyv, ugyebár. De mert megérdemli, nagyon-nagyon megérdemli, nem egyben, hanem regényenként szólok Gion Nándor pompás prózájáról néhány szót.   ENGEM NEM ÚGY HÍVNAK  Gion az Gion. Vagy: Gion az Gion! Inkább így. Miközben nagyon is zárt térben és időben vagyunk, fogalmunk…

A Központi Könyvtárban találtam a könyvre. Véletlenül. Beleolvastam, megfogott azonnal. Bizonnyal azért, mert komoly hasonlóságot véltem felfedezni a számomra eleddig teljesen ismeretlen szerző stílusa és az én eleddig meg nem jelent meséim stílusa között. (Ami hasonlóság olvasva erősen…