2007-BEN VÁLTAM. Tizenhét év házasság után. Két gyerekkel. S tizenhét év aktív keresztény élettel a hátam mögött. Mint egy keresztény folyóirat főszerkesztője, s egy gyülekezet felszentelt vénje. 2004-ben megtudtam, hogy felülmúlhatatlan férj vagyok, remek szerető, pompás apa, utolérhetetlen társ,…

  Mindig is vonzódtam a zárt térben, zárt közösségben játszódó történetek iránt. Van valami hihetetlen bája, otthonossága és embertelen nyomasztó mivolta az összezártságnak, az egymásra utaltságnak. Gondolj bele, voltaképpen az egész cirkusz erről szól: össze vagyunk zárva itt, a Földön, osztán…

NAGYAPÁM NEKEM KETTŐ IS VOLT. Pontosabban mindenkinek volt kettő, mert ember nem lehet, akinek ne lett volna, de én ismertem is mindkettőt. Az anyai Gőzpapát és az apai Mohácsipapát. Nekem még nincsen unokám, úgy fest, a jelen állapotok szerint a fiam részéről akár ki is halhat a Mohácsi név, de a…

A sorozat első három részében már kinyilatkoztattam: a Saga az egyik kedvenc képregényem. Tudom is miért, meg nem is. Persze, ha közhelyes is, de lehet dicsérni a történetet, ha akarom szokatlanul humánus, ha akarom, megfelelően polkorrekt, mindenesetre sci-fi a javából, vannak benne finoman beteg…

Gőz Etelka Erzsébet nem ismert író. Talán azért nem ismert, mert el kell mondanom:Gőz Etelka Erzsébet NEM író. Annak ellenére nem, hogy írt egy könyvet. Na, jó, füzetet. A füzetben idézetek vannak, amik Gőz Etelka Erzsébetnek valamikor, úgy tizennyolc éves kora környékén fontosak voltak. Vagyis az…

 Barátaim, egy dolog kétségtelen: a világ két mozgatórugója a hatalom és a puna. De inkább fordított fontossági sorrendben. Az első soha nem érdekelt, a második mindig is, nagyon is. Az egyik az ördög eszköze, a másik azzá vált, holott az alapvetően Isten ajándéka a férfinak. És persze a nőnek is.…

Rossz passzban vagyok, vagy mostanság csupán nem találnak meg a megfelelő könyvek? Avagy, mi a legjobb könyv, amikor az ember legjobb barátja éppen eltávozott ebből a világból és összefüggésrendszerből? Na jó, nem nyavalygok, hanem értékelek. Müller Péter nagyon jól ír. Müller Péternek nagyon jó…

Szuperlatívuszok, szuperlatívuszok, szuperlatívuszok! Könnyesre röhögtük rajta magunkat Pipivel, ki tudja hányadik újraolvasásakor is. Hjaj, Vilmos atya, a bősz Öcsi, Vilike, a majdnem kétméteres icipici Istvánka, Mihály, meg a többiek! Igaz, kamaszok voltunk. De a Tatárok emléke olyan, mint a…

Méhes György ifjúsági könyveinek elsője a sorban. Aztán jött még a Tatárok a tengeren, Leleplezem a családomat, Kilenc vesszőparipa. Mondanám, hogy családtörténet, de ez nem lenne igaz. Sokkal inkább egy család és baráti körének csetlés-botlásai, szeretettel, kedves alakokkal, derűvel,…

Az van a könyv hátulján, a borító alatt, hogy „Nem lehet letenni!”. Le lehet. Csak újra és újra fel kell venni, és olvasni kell tovább! Lehet polemizálni az írónő rasszizmusáról. Csak nem érdemes. Nem rasszista lett az évek során, hanem realista. Ostobaság a rasszizmus emlegetése, ha körülbelül.…