A Pók utcai lakótelep gyermek-Könyvmegállójában találtam rá tegnap erre a könyvjelzőnyi kamaszkönyvre. Szerelmetesfeleségtársammal kiültünk a pünkösdfürdői Duna-partra, nagyon kellemes, meleg idő volt, kiterítettük a felsőinket a betonra, ittunk egy kis cserszegi fűszerest, nézegettük a kacsákat,…

Hiánypótlás 3. A „Hiánypótlás”-sorozat a blogomon azoknak a könyveknek az értékeléseit sorakoztatja fel, amelyeket réges-régen olvastam, meghatározó olvasmányélménnyé lettek, de túl széles út és illetlenség lenne harminc-negyvenéves emlékek alapján értékelést írni róluk, ezért a sorozat elemei…

Refrén: a könyvet az egyik óbudai, történetesen a békásmegyeri gyermek-Könyvmegállóban találtam. Lecsaptam rá, mint az a bizonyos tyúk arra a bizonyosra, abban a tudatban, hogy gyermekkorom egyik kedvence volt. Zsákmányként cipeltem haza, rávetődtem, felfaltam, kivégeztem. És most itt állok…

Nem tudom, hány éves lehettem, de még nagyon süldő voltam, amikor a család, nem találván más lehetőséget a felügyeletemre (ebből is látszik, hogy nagyon kicsi lehettem), kiadott gebinbe Nagyim húgáékhoz, Juci nénihez és Józsi bácsihoz. Józsi bácsi ma már túl van a százon, Istennek hála, de akkor még…

Nagyon sokszor találkoztam már ezzel a könyvvel, de közvetlen kontaktusba még soha nem léptünk egymással. Most de. Voltaképpen pompás kis történet arról, hogy az elkényeztetett, fényesre nyalt popsijú városi lányka hogyan ismeri fel, hogy vannak értékek azokon túl is, amiket ő annak vall. Bálint…

Öreg John története nem egy nagy történet. Egy, a külvilág véleményére nem sokat adó, a gondolatait, érzéseit nyíltan kimondó nagypapát befogad egy négytagú család, papa, mama, gyerekek, „csupa szív, szeretet”. S aztán történnek, történgetnek dolgok. Nem nagy történések, voltaképpen morzsák,…

Voltaképpen nincs is szebb dolog (de van!) az ember életében, mint az első szerelmeinek története. Amiről Gádor Béla könyvet is írt, a címe az, hogy Néhány első szerelem története. Nagyon emlékszem, amikor középkamasz koromban, persze még az első csók előtt olvastam a Padisák Mihály első Kanóc…

Szerencsére nem hittem a fülszövegnek, miszerint Hárs László könyve „lányokról szól lányoknak”. Egy pillanatra megtorpantam tőle az ötven évemmel, kopasz fejemmel, szakállam, de aztán legyintettem rá. S milyen jól tettem! A kis pöttyös regényről azok a jó kis szerepcserélős kabarék, meg régi magyar…

Ismét az óbudai Könyvmegállók egyikében, konkrétan a Pók utcaiban találtam erre a kötetecskére. Egyfelől mert Kriterion, másfelől, mert a borító Méhes György családos sorozatára (pl: Tatárok a tengeren) emlékeztetett. Még akkor is, amikor belelapoztam, beleolvastam. Sípos Bella erdélyi, brassói…

Nem kell sokat kutakodni, miért érzek vonzalmat a hetvenes-nyolcvanas évek ifjúsági irodalma iránt: akkor voltam ifjú. ´73-ban kezdtem az általánost. Ezzel sok mindent elmondtam. Szóval van a dologban egyfajta, jó nagy adag nosztalgia is. De azt hiszem, nem csak az.  A Delfin-könyveknél figyeltem…