Nem kell sokat kutakodni, miért érzek vonzalmat a hetvenes-nyolcvanas évek ifjúsági irodalma iránt: akkor voltam ifjú. ´73-ban kezdtem az általánost. Ezzel sok mindent elmondtam. Szóval van a dologban egyfajta, jó nagy adag nosztalgia is. De azt hiszem, nem csak az.  A Delfin-könyveknél figyeltem…

Gyerekkoromban az egyik kedvenc filmem a „Nemo kapitány és a vízalatti város” volt. Volt benne egy hatalmas nagy rája, ha jól emlékszem, Mabula volt a neve. Mabula nem volt spanja Nemonak, volt közöttük valami küzdelem. Akkoriban, mármint a gyerekkoromban nem volt akkora választék játékokból, mint…

A Rukkolán bukkant fel előttem a könyv. Olyan ismerősforma-érzéssel, hogy ezt valamikor, réges-rég már olvastam, és tetszett. Voltam annyira könyvbuzi már kamaszkoromban is, hogy marhára nem érdekelt, hogy a Pöttyös Könyvek sorában, vagyis egy lányoknak szóló sorozatban jelent meg. (Mondjuk ma volt…

Hát akkor a következő pöttyös könyvvel is láthatott a város. Továbbra is tartom magamat ahhoz, hogy ha jól belegondolok, bizonyos könyveket kár adott olvasóréteg sorozatában megjelentetni. Azért kár, mert az adott célközönséghez eljutnak ugyan, de ezzel a lendülettel a többiek szinte nyomban ki is…

No, most azért megnéztem volna magamat az utóbbi napokban, amint ezzel a Zachergáboros dizájnommal, halásznadrágban, kilógó inggel, dupla karkötőben, bal csuklómon a kedvenc zöld kendőm, fehér mintákkal, magyaros nyaklánccal a nyakamban, fülessel a fülemben, ujjaimmal, lábammal verve a zene ütemét…

Az előtörténet szokásos: az óbudai piac cserekönyves-kosarában leltem erre a kötetre. Akkor nem kapcsoltam, hogy szerzője, Halasi Mária az írója a viszonylag híres, Az utolsó padban című regénynek is. Jelen kötet alapképlete egyszerű: átlagos, négytagú magyar család, papa, mama, gyerekek, csak nem…

Szóval az megint úgy volt, hogy térültem-fordultam, és hopp, egyszerre megint egy Könyvmegálló előtt találtam magam. Ezúttal Csillaghegyen. És ahogy turkáltam a szekrényben, egyszerre csak ott volt a kezemben ez a könyv. Meg a biztos tudat, hogy egyszer, régen, egy messzi-messzi gyerekkorban már…

Szintén könyvmegállós példány. Amikor beleolvastam, akkor kapcsoltam, hogy én ezt már egyszer, tán a dinoszauruszok idejében, de legkésőbb a teremtéskor, valahol egy messzi-messzi galaxisban már olvastam. Most meg újra.  Jót szórakoztam. Nem tudom másképpen mondani, bár félreérthető, de egy olyan…

 No, kispofáim, mindenekelőtt: ez egy kamaszkönyv. Ahogy azt Berkes Pétertől megszoktuk. A jobbik fajtából, ahonnan az Utánam srácok! is jött. Ráadásul a retró-évekből érkezett. Namost két dolog van ebben a könyvben, kispofáim: egyfelől meg kell vizslatni, vajon miért nem másztam falra attól, hogy…

Nem vezetek statisztikát, hogy hány olyan könyv volt az elmúlt években, amit Molyosok hatására olvastam. Nem egy-kettő. Ebben az esetben találkozott a kínálat a kereslettel, mert Fodor Sándor neve egyfajta garancia. S az is. Egy negyedikes gyerek naplója, aki egy íróval való találkozás hatására…