Moha szubjektív olvasónaplója a XXI. század elejéről

Én csak olvasgatok...

Én csak olvasgatok...


Terry Pratchett: Vége a mesének

2019. április 30. - Mohácsi Zoltán

Ha már Pratchett Egy időben valamiért azt gondoltam, tudatlanul, információhiányosan, hogy Terry Pratchett egy tucat-fantasy író, a fantasy sablonjaival, sablon-alakjaival, szokásos történeteivel. Már nem is tudom, hol, mikor, minek hatására következett be a változás. Azt tudom, hogy A mágia színe…

Tovább

Jevgenyij Svarc: Az ​elvarázsolt testvérek

Többször elmondtam már: a magam részéről szeretem is, meg nem is a meséket. A rövid népmeséket már gyerekkoromban sem szerettem. Mostanság fogalmazódott meg, hogy miért: a sematikusságuk és a szereplők jellemnélkülisége miatt. Ha választanom kellett volna gyerekkoromban a Grimmek és Andersen között,…

Tovább

Jevgenyij Svarc: Drámák

 A tények: Jevgenyij Svarc orosz író, drámaíró. Jevgenyij Svarcról, hiába vagyok már ötven felett, idén olvastam először.  Szeretem a meséket. Ellenben a népmeséket nem, bár azt kellene, illene jobban, de valahogy mégsem. Az a tudás, ami sokak, például szerelmetesfeleségtársam és Boldizsár…

Tovább

Vlagyim Sefner: A szerény zseni

Hiánypótlás 1. Ez az első olyan értékelés, amit aminek alanyát kimondottan azért olvastam el, mert könyv a meghatározó olvasmányélmények közé tartozik, de nem akartam róla harminc-negyvenéves emlékek alapján értékelést írni.Ez a kötet ott volt Pipi becenevű barátom polcán is. MIndkettőnknek egyik…

Tovább

Gimesi Dóra: A macskaherceg kilencedik élete

Gimesi Dóra mesekönyvével a Molyon találkoztam. Szegedi Katalin rajzait meg réges-rég az exemen keresztül kedveltem meg. A könyv borítója pedig telitalálat, egyből megfogott magának. Gimesi Dóráról pedig semmit sem tudtam. (Most sem, de már olvastam egy könyvét.) Amikor az első történetnek…

Tovább

Kolozsvári Grandpierre Emil: A csillagszemű

Nem tudom, hány éves lehettem, de még nagyon süldő voltam, amikor a család, nem találván más lehetőséget a felügyeletemre (ebből is látszik, hogy nagyon kicsi lehettem), kiadott gebinbe Nagyim húgáékhoz, Juci nénihez és Józsi bácsihoz. Józsi bácsi ma már túl van a százon, Istennek hála, de akkor még…

Tovább

Orson Scott Card: A kegyelem ára

Zavarban vagyok ezzel az OSC-al… A kezdete zseniális: valamiféle modern archaikus nyelven elmesélt legendának a bevezetése a királyról, aki megtapasztalja, hogy a kegyelem nem mindig üdvös a való világban. S ezzel a tizenvalahanyadik oldalon meg is van, miért az a könyv címe, ami. (Mondjuk a…

Tovább

Orson Scott Card: Bűvölet

Szerelmetesfeleségrtársam olvasta Marija Morevnát, de nem jött be neki, aztán valakinek a frissében megtalálta Orson Scott Card-ot. Kivette a könyvtárból, mert hogy ez is mese-felátdolgozás, én még a buszon beleolvastam, s már az első két mondat meggyőzött, lenyúltam tőle a könyvet. Nem bántam meg.…

Tovább

Boldizsár Ildikó: Királylány születik

A könyvtárból hazafelé egy negyedbusznyi utazás alatt elolvastatott ez a műfaját meghatározni képtelenség könyv. Nem mondom, hogy -ecske, mert méretét tekintve reggeliző-asztal, tartalmát tekintve pedig kétoldalas-röpirat hosszú, egyébként minden szempontból impozáns kiadvány. Szegedi Katalin, mint…

Tovább

Boldizsár Ildikó: Királyfi születik

Jobban tetszett, mint a párja, a Királylány születik. Van történet, nincsenek megválaszolatlan kérdések (vajon ki a csudák voltak amott a boszorkány-tündérek, beszédes-e a nevük?), s kerek egész itt minden. Mivel a másik könyv esetében valamiért kitiltattam egy róla szóló, internetes párbeszédből,…

Tovább
süti beállítások módosítása