Moha szubjektív olvasónaplója a XXI. század elejéről

Én csak olvasgatok...

Én csak olvasgatok...


Gianni Rodari: Beleestem a tévébe

2018. szeptember 08. - Mohácsi Zoltán

Refrén: a könyvet az egyik óbudai, történetesen a békásmegyeri gyermek-Könyvmegállóban találtam. Lecsaptam rá, mint az a bizonyos tyúk arra a bizonyosra, abban a tudatban, hogy gyermekkorom egyik kedvence volt. Zsákmányként cipeltem haza, rávetődtem, felfaltam, kivégeztem. És most itt állok…

Tovább

Gimesi Dóra: A macskaherceg kilencedik élete

Gimesi Dóra mesekönyvével a Molyon találkoztam. Szegedi Katalin rajzait meg réges-rég az exemen keresztül kedveltem meg. A könyv borítója pedig telitalálat, egyből megfogott magának. Gimesi Dóráról pedig semmit sem tudtam. (Most sem, de már olvastam egy könyvét.) Amikor az első történetnek…

Tovább

Kolozsvári Grandpierre Emil: A csillagszemű

Nem tudom, hány éves lehettem, de még nagyon süldő voltam, amikor a család, nem találván más lehetőséget a felügyeletemre (ebből is látszik, hogy nagyon kicsi lehettem), kiadott gebinbe Nagyim húgáékhoz, Juci nénihez és Józsi bácsihoz. Józsi bácsi ma már túl van a százon, Istennek hála, de akkor még…

Tovább

Zdeněk Svěrák: Apukám, ez jól sikerült

Ahogy visszagondolok, az ilyen sok-képes, rövid történeteket nem nagyon kedveltem már gyerekkoromban sem. Ahogy visszagondolok, csak néhány kivétel volt: a Sicc-könyvek, Vera Ferra-Mikura Szaniszlói és persze Brúnó kapitány. De tényleg nagyjából ennyi. Legalábbis ennyi felé van nosztalgiám. Zdeněk…

Tovább

Bálint Ágnes: A repülő dívány

Nagyon sokszor találkoztam már ezzel a könyvvel, de közvetlen kontaktusba még soha nem léptünk egymással. Most de. Voltaképpen pompás kis történet arról, hogy az elkényeztetett, fényesre nyalt popsijú városi lányka hogyan ismeri fel, hogy vannak értékek azokon túl is, amiket ő annak vall. Bálint…

Tovább

René Goscinny – Albert Uderzo: Asterix – 8. Asterix Britanniában

Van ugye az alaptétel, hogy a britek és a gallok annyira nem komálják egymást. Ennek a klasszikus Asterix-füzetnek a szerzői egyfelől fittyet hánynak erre az alaptételre, és teljesen szimpatikusnak, és na jó, kicsit dilisnek írják le a briteket. Akik óramű pontossággal isszák a forró vizet, minden…

Tovább

René Goscinny – Albert Uderzo: Asterix – 23. Obelix és társa

Gergő fiam nagy Asterix-fan. Tény, hogy ebben oroszlánrésze van az apjának. Neki ez az egyik kedvenc füzete, nagyon lelkesen ecsetelte, mennyire jó, mennyire vicces, mennyire mai. Éppen a konyhaszekrényeink általa készített ajtajait szerelgette, szerintem pompás asztalos, s a kedvére rásegített egy…

Tovább

Hannes Hegen: Mozaik – Digedag – 15. A dalmát hegyek között

Folytatódnak Irgum-Burgum Bendegúz és a két manó, Dig és Dag kalandjai a XII. században. Ebben a kötetben a Dalmát tengerpart kalózaival küszkörésznek, s ne mellesleg kiszabadítanak egy fogságba esett hercegnőt is. Most azt figyelgettem, hogy a manók ellenségei általában úgy gonoszak, hogy közben…

Tovább

Hannes Hegen: Mozaik – Digedag – 14. Digedag nyomában

In medias res. Mivel a Mozaik Magyarországon igen hektikusan jelet meg, s mivel a Mozaik-könyvek vagy nem vagy piszok drágán beszerezhetők, illetve a FSZEK-ben sincsen meg mindegyik, s mivel a történetek összefüggők, s legalább öt-tíz könyv egy adott sztori-szekció, azt kell mondanom, hogy nem…

Tovább

René Goscinny – Albert Uderzo: Asterix – 21. Caesar ajándéka

Ez is egy olyan füzet, amivel eleddig még nem találkoztam. Az alapsztori muris: adva van egy részeges, kiszolgált légiós, akinek, mert minden légiós kap valami földterületet, Caesar kibaxásiból éppen, mi mást, Asterix faluját ajándékozza. A légionárius azonban az első kocsmában felajánlja a falut…

Tovább
süti beállítások módosítása